A három leggyakrabban használt titánötvözet a TC4, a TC6 és a TC11, amelyek mindegyike nagy fajlagos szilárdságú, magas hőmérsékleti ellenállású és oxidációs ellenállású anyagok. Az utóbbi időben néhány ügyfél feltett egy ilyen kérdést: reméljük, hogy a különféle módok miatt használják őket.
Az őrlési alkatrészek nélkülözhetetlen szerepet játszanak a nagy pontosságú gyártásban számos mechanikus feldolgozási területen, egyedi feldolgozási jellemzőiknek és széles körű alkalmazásoknak köszönhetően. Az őrlés, egy olyan módszer, amely a csiszolóanyagokat és az eszközöket használja a mikrotorítás és a befejezés elvégzéséhez a munkadarabok felületén, célja a dimenziós pontosság fokozása, az alak pontosságának csökkentése és a felületi érdesség csökkentése, ezáltal megfelelve a különféle magas pontosságú alkalmazási követelményeknek.
A rozsdamentes acélt széles körben használják az építésben, a gépekben, a vegyiparban és más területeken, kiváló korrózióállóság, szilárdság és esztétikai vonzereje miatt. A különböző alkalmazások azonban eltérő teljesítménykövetelményekkel rendelkeznek a rozsdamentes acélra, ami döntő fontosságú a megfelelő feldolgozási technológia kiválasztásához. Ez a cikk felvázolja a szokásos rozsdamentes acél feldolgozási módszereket és azok megfelelő forgatókönyveit, hogy segítsen az optimális megoldás gyors megtalálásában.
A titánötvözetek a szakítószilárdság szerint osztályozhatók, általában alacsony szilárdságra (≤600 MPa), közepes szilárdságra (600-900 MPa), nagy szilárdságra (900-1200 MPa) és ultra-magas szilárdságra (≥1200 MPa) négy fokozatra osztva.
