A vasalapú anyagok fáradásállóságukról ismertek, és alkalmasak olyan mechanikai szerkezetekhez, amelyek hosszú ideig váltakozó terhelésnek vannak kitéve. A tiszta vas vagy öntöttvas alkatrészek nagy sűrűséggel és kiváló szívóssággal rendelkeznek, képesek ellenállni az ütéseknek, a nagy nyomásnak és a magas hőmérsékletnek. Megbízhatóan teljesítenek olyan forgatókönyvekben, amelyek hosszú távú teherbírást igényelnek, mint például a motor főtengelyei és az épület szerkezeti elemei. Az öntöttvas vagy szénacél kialakításához szén és szilícium hozzáadásával a keménység és a szilárdság jelentősen megnő. Például az öntöttvas motorblokkok nagyobb nyomásállósággal és kopásállósággal rendelkeznek, mint az alumíniumötvözetek, továbbá költséghatékonyak és kiforrott gyártási folyamatokkal rendelkeznek. Régóta alapvető szerepet töltenek be a mechanikai gyártásban, és széles körben használják motorblokkokban, épületszerkezeti elemekben, vasúti sínekben, hagyományos mechanikus csapágyakban és más tömeggyártású szabványos alkatrészekben. Hátrányaik közé tartozik a rozsdásodásra való érzékenység és a korlátozott fizikai tulajdonságok. Bár szilárdságuk javítható ötvözéssel (például szénacél), mégis gyengébbek lehetnek, mint a nagy szilárdságú ötvözetek. Ha figyelembe vesszük a szívósságot, a költségeket vagy az ismétlődő igénybevételnek (például a motor főtengelye és a hajtókar) és az alacsony terhelésű forgatókönyveket, a vasalapú anyagok jobb ár-érték arányt kínálnak.
Az ötvözetek az elemek, például az alumínium, a titán és a wolfram mennyiségének gondos beállításával készíthetők. Ez előnyt jelent, hogy könnyűek, erősek és ellenállnak a korróziónak. Ezért váltak igazán fontossá a modern ipar korszerűsítése szempontjából.
Könnyen újrahasznosíthatók, és alkalmasak például új energiajárművek karosszériáinak, repülőgép-hajtóművek alkatrészeinek, félvezetőgyártó szerszámoknak, valamint olaj- és gázvezetékek szelepeinek készítésére. Ezeket általában kis tételekben, egyedi igények szerint készítik. Az ötvözetek használatával ezek a termékek könnyebbek és hatékonyabbak lehetnek.
Például az alumíniumötvözet testek csökkenthetik az energiafelhasználást. A titánötvözetek ellenállnak a magas hőmérsékletű korróziónak. A keményötvözetek (például a volfrám-karbid) rendkívül kopásállóak.
Egyes ötvözetek (például a magas széntartalmú acél) azonban nem túl kemények, és könnyen eltörhetnek. És általában többe kerülnek, mint a tiszta vas. Ha valami könnyű, korrózióálló vagy extrém körülmények között is működőképes dologra van szüksége, az ötvözetek a megfelelő út.
